És nemzetközivé lett a világ

Ott hagytuk abba, hogy nyelvismeret nélkül ne médiázz, mert nem érdemes.

A nyelvismeret nem azt jelenti, hogy van ilyen-olyan nyelvvizsgád és nagyjából érted, hogy miről énekel Robbie Williams. Akkor sajátítottál el egy nyelvet, ha tapasztaltál már rajta olyat, amit magyarul nehezedre esne átadni. Beszélheted azt a nyelvet hibásan, írhatsz nehézkesen, azonban érezni ettől függetlenül is képes lehetsz rajta. Ha nem hiszed, jussanak eszedbe a Mónika Show egyes szereplői, akik bár a magyar nyelvet anyanyelvként tudhatják sajátjuknak, úgy beszélik azt, ahogy egy külföldi tankönyvekből nem tudná megtanulni.

Ha Magyarországon születtél és magyar az anyanyelved, akkor mindenképpen bírnod kell legalább még egy nagy nyelvet. (Valójában azt szeretném jelezni, hogy kettő nagy idegennyelvre mindenképpen szükséged van ahhoz, hogy elfogulatlan módon tájékozódhass a világban és tudd, hogy mi vesz körül valójában, de első lépésként elégedjünk meg eggyel.) A magyar nyelv legalább akkora átok, amekkora áldás. Ugyanis miatta be vagy zárva egy olyan gondolkodási mechanizmusba, amely semmiben sem hasonlít a világot formáló hatalmas tömegek észjárására. Még csak a nyelvcsalád sem stimmel, szóval teljesen más világban élsz. Ha ezt sosem tapasztaltad meg, nem tudsz új, a helyitől eltérő megoldásokat elsajátítani. Erre még akkor is szükséged van, ha csak ötleteket akarsz lopkodni, ahogyan azt a magyar „médiaelit” krémje teszi hosszú évtizedek óta már. Ők valamennyien az angol nyelven elérhető médiatartalmakból és szórakoztatóipari termékekből próbálnak valamit „magyarosítani”, ám ezek többsége egyszerűen implementálhatatlan a kulturális különbségek okán. Ha csak egy dolgot fogadsz meg ebből az írásomból, akkor az ez legyen: Ha ötletet akarsz lopni külföldről, akkor ne az angolszász médiában keresd!

Bárhol is dolgozol, bármilyen célt is tűztél ki magad elé (vagy tűztek ki eléd a főnökeid), vedd elő a térképet és nézd meg, hogy hol van Magyarország! Kerítsd elő az interneten, hogy miféle tartalmak voltak sikeresek az elmúlt évtizedekben Bulgáriában, Romániában, Ukrajnában, Szerbiában, Horvátországban, Bosznia-Hercegovinában vagy éppen Szlovákiában! Valamely különös okból nem a BBC Radio 1 által játszott dalok a legnépszerűbbek errefelé általában, ahogyan nem is az angol vagy amerikai médiapiacon sikeres formátumok kelet-európai lokalizációi viszik a prímet a legtöbbször (néhány kivételtől eltekintve). Elhiszem, hogy a Capital FM-be vagy szerelmes, a Z100 számodra az etalon és a Radio X – Get Into The Music szlogentől feláll a karodon a szőr, de te a világnak egy teljesen más szegletébe születtél. Ha igazán jól megtanultál angolul és nagyon bátor ember vagy, akkor szedd a cókmókodat és próbáld meg elérni az álmaid, menj oda, ahol a számodra szimpatikus kulturális-társadalmi háttér adott, aztán próbálj meg ott boldogulni. Őszintén kívánom, hogy sikerüljön! Ha azonban itt akarsz – netán itt vagy kénytelen – tevékenykedni, akkor fogadd el, hogy ebben az országban egy másik kulturális-társadalmi háttérben kell tartalmat előállítanod, amit szintén lehet jól és rosszul is csinálni. A spanyollal, az orosszal, a törökkel és akár még a franciával is kezdhetsz valamit Magyarországon.

A spanyol nyelvű, elsősorban latin-amerikai médiumok tele vannak olyan formátumokkal, amelyek a konzervatív, családcentrikus, akár vallásos, de mindenképpen hagyományos közönségnek (tehát a vidéki Magyarországnak) nyerő lehet. Az európai, azaz spanyolországi médiatartalmak közül már bőven találni olyan urbánus, a világra kifejezetten nyitott, tabukat feszegető programokat is, amikkel egészen más szögből közelítik meg az élet nagy kérdéseit, mint ahogyan ezt a budapesti kollégáik teszik. A spanyol Onda Cero az az állomás, ami a beszélgetős műsorok terén remek ötletforrás lehet a számodra. Ám a spanyol nyelvű világ non-plus ultrája rádiózás terén mindenképpen a Cadena SER. Ez annyira más mindentől, amit korábban magyarul tapasztalhattál, hogy külön posztot érne az ismertetése.

Oroszul leginkább azt értheted meg, hogy „mennyi minden nincs” Magyarországon, pedig igény az lenne rá. Ennek részben a méretbeli különbség az oka, hiszen csak Moszkvában többen laknak, mint egész Magyarországon. Ám van itt egy másik faktor is, mégpedig a fentebb már taglalt önelfogadás hiánya is. A rádiót a közönségnek csinálod, mégpedig egy olyan célcsoportnak, akit te választottál ki magadnak. Sajnos, Magyarországon az emberek többségét nem választják ki az üzemeltetők, mert vagy nem is gondolnak rájuk, vagy viszolyognak kiszolgálni őket. (vö.: Miért nem játszik senki Zámbó Jimmyt akkor se, ha az adott célcsoportban betesztel.) A Радио Шансон (Radio Sanszon) magyar megfelelője valószínűleg az örökös hallgatottsági rekorder lenne, ahogyan egy szórakoztatva-informáló rádiót, amilyen a Серебряный Дождь (Szjerebrjanij Dozsdgy), igen szépen lehetne működtetni, de csak országos méretben.

Törökül megtanulva számos más rokonnyelvvel is egész jól el tudsz lenni, bár kötve hiszem, hogy kazah rádióállomásokat szeretnél hallgatni hobbiból, velem ellentétben. Ha viszont egy tetszőleges budapesti kebabos az ismerősöd, akkor bizony el tudja neked mesélni, hogy miket művelnek a Süper FM-en, vagy azt, hogy milyen a Radyo D-n Hakan Eren műsora, aki konkrétan egyszemélyben formálja a popdalokat készítők ízlését Törökországban, Azerbajdzsánban és Közép-Ázsiában. Ehhez semmi mást nem kell csinálnod, mint zenésszé válnod, aztán műsorvezetőként akkora névvé, hogy téged hívnak előadni még a producerek is arról, hogy miként kell hangszerelni egy dalt divatosra úgy, hogy az 2019-ben ne veszítse el a kulturális hátterét.

A francia pedig (ahogyan ez a spanyolnál is igaz) segíthet abban, hogy megértsd, mennyire eltér a kontinentális európai zenei világ az amerikai, de akár a brit zenei világtól (akkor is, ha egyébként ezen dalok egy jelentős része Svédországban készül). Egy francia popdal, amennyiben nincsenek afrikai gyökerei, leginkább azokhoz az elképzelt dalokhoz hasonlatos, amilyeneket a 70-es 80-as évek magyar előadói készítenének manapság. Indila, Louane vagy Clara Luciani mind olyan előadó, akikre rákeresve meghallod, aztán megérted, hogy milyen a velünk élő európai popzene, amiről az EU-tag Magyarországon senki se szól a lakosságnak, hogy létezik. Hidd el, hogy stílustól és célcsoporttól függetlenül, a francia NRJ és a francia Fun Radio, mivel ezek az eredeti adók, nagyon máshogy szólnak. (És nem, nem csak a francia zenei kvóta miatt.)

Apropó: Tudod miért Cooky az egyik legnépszerűbb műsorvezető Magyarországon? A kontinentális európai mentalitás, ami egy városlakó franciát jellemez, teljesen eltér attól, ahogyan egy, akár a helyi viszonyok közt befutott műsorvezető kommunikál a hallgatóval Magyarországon. Az az alapbeállítás egy ilyen ember fejében, hogy bármi történjék is, mindig a pozitív oldalát nézi a dolgoknak, különösen akkor, ha azért fizetik, hogy így tegyen. Egy ilyen mentalitású ember mindenféle kockázat nélkül beszélgethet élő adásban egy hallgatóval egy zenei rádióban. Sem a lendülettel, sem a pozitív attitűddel nem lesz gond, mert a gondolkodásmódja zárja ki azt, hogy egy rossz kedvű hallgató leültesse a műsort, megakassza a mókavonatot.

Persze, személyiséget nem tudsz váltani, a bőrödből te sem bújhatsz ki. Viszont változhatsz. Ennek első lépése, ha nem csak egyetértően bólogatsz, amikor a világra nyitottság fontosságáról beszél valaki, hanem magad is ennek megfelelően éled az életed.

Kiemelt kép forrása: Pixabay