Minden relatív

Most, hogy az NMHH jóvoltából rendszeres és főleg ingyenes mérés jut mindenki asztalára, itt az ideje kicsit beszélni arról, hogyan is tudjuk felhasználni ezt a rakás számot. Nyilván első a sikerkommunikáció, de nem árt, ha a programosztály kritikusan figyeli a saját teljesítményét, hogy még időben tudjon korrigálni, vagy erősíteni. Annál is inkább igaz ez, mert a siker fogalma önmagában elég relatív. Ebben a részben néhány érdekes példán keresztül bemutatom miért érdemes mindenkinek a saját számaival foglalkoznia, a piac vizslatása mellett (esetleg helyett).

Amióta világ a világ, az ember imád versengeni. Már az általános iskolában elkezdődik a tanulók egymáshoz mérése, márpedig annál hülyébb vetélkedés, hogy másodikban ki az osztály legjobbja nem nagyon létezik. Mert ugyebár mindenki a saját tempójában haladna, és ha valaki maradéktalanul elvégzi a rá szabott feladatot, akkor miért fontos az, hogy vannak nála gyorsabbak. Mégis, mintha kényszerítve lennénk arra, hogy eldöntsük ki a jobb. A sportversenyek legtöbbje is épp erről szól. Ki fut, vagy úszik gyorsabban, ki ugrik magasabbra, vagy messzebbre. Anélkül hogy túl mélyre merülnénk a filozófia mocsarába, egy gyors kérdés: akkor ki a jobb? Aki saját korlátait legyőzve 1 perccel gyorsabban ússza le ugyanazt a távot, mint egy évvel azelőtt? De lehet, hogy világversenyen ez csak a 12. helyre elég. Vagy az, aki a leggyorsabb, de a saját (legjobb) teljesítményéhez képest folyamatosan romlik az eredménye? A kérdés persze költői főleg nálunk, hiszen mi vagyunk az az ország, ahol az olimpiai ezüstöknek sem igazán van értéke. Meg amúgy is: a győzelmet sosem kell magyarázni.

És akkor meg is érkeztünk mai témánkhoz: ugyanis magyarázni talán nem kell, de elemezni érdemes. Már persze abban az esetben, ha jó programszakemberként irányítani szeretnénk az eseményeket, nem csak rájuk csodálkozni. Viszont (miután minden relatív) mihez érdemes nyúlnunk, mit szabad és mit tilos figyelnünk egy-egy ilyen elemzés során?

Nos, kezdjük ott, hogy minden siker (és persze bukás) is csak viszonyítás kérdése. Igen, a rádiós piacon is, sőt! Az a jó hrem van, hogy itt az csak igazán. Miután a piac többi szereplője tőlünk függetlenül mozog, nem tudjuk befolyásolni, hogy mennyi pénzt költenek reklámra, mikor cserélik le a reggeli stábot, vagy támad egy zseniális ötletük. Épp ezért annak ellenére is romolhat a pozíciónk a piacon, hogy a lehető legjobban dolgozunk. Ha egy új reggeli műsor negyedévente 10%-kal javul, de a konkurencia hirtelen 25%-kal lesz erősebb, akkor az siker, vagy kudarc? És fordítva: ha első vagyok a piacon, de egy év alatt vesztettem 40%-ot a hallgatókból, akkor jól csinálom a munkám? Mivel a változó rengeteg, a legjobb tanács ez: csak magadra figyelj. És magadra is leginkább úgy, hogy konkrét eredményeket határozol meg, és azokat próbálod meg elérni (erről lesz még szó a későbbiekben.)

Most felkapod a fejed, és nyilván megfogalmazódik benned, hogy ezt hogy lehetne ugyan eladni a piacon? Nos a válaszom a szokásos: a sikerpropaganda a sales dolga, a tervezés és végrehajtás a programé. Neked egész más számok fontosak, viszont azok nélkül a sales sem fog boldogulni előbb-utóbb.

De hogy ne maradjunk mára sem grafikon nélkül, (mert grafikonokat nézegetni mindig jó) hadd mutassak néhány példát arra, hogy mennyire relatív egy siker, vagy bukás. Elsőnek lenni mindig jó. Az első pozíciót nem kell magyarázni. Az első a legjobb, az első mindig jó irányba halad. Nos, a rádiós piacon az első természetesen az, akinek a legtöbb hallgatója van. Jelenleg Magyarországon a Retro Rádió a legjobb. Az ELSŐ. Méghozzá magabiztosan az, ahogy az látható az NMHH legújabb méréséből is.

2020 március – május. Micsoda fölény, micsoda siker. Azonban ha ide teszek egy másik adatot, (a frekvencia előző használójának adatait) máris változik a kép.

Ha ehhez még hozzá tesszük azt is, hogy a Retro elérése nagyobb, mint a Class FM-é valaha volt (hiszen a frekvencia csomagja bővített) akkor még gyászosabb a kép. De csavarjunk még egyet a dolgon: iparági pletyka volt annak idején, hogy a Class FM frekvenciáját azért nem írták ki, mert a Rádió 1 megerősödését akarták elérni bizonyos üzleti körök. Ez persze bizonyíthatatlan szóbeszéd, az viszont biztos, hogy a Retro és a Rádió 1 ugyanannak a szakmai stábnak a munkája, és nekik nagyon jól jött a majd két éves szünet a frekvencián. Szóval nézzük mennyire sikerült a (frekvenciáinak számát tekintve mindenképpen) országos Rádió 1-nek a piac erősítés.

Nem annyira… Pedig a Rádió 1-től sikeresebb, erősebb brandet nem igazán tudunk ma Magyarországon mondani (igen, a Retrótól is erősebb a rádió brandben). Na jó, tegyünk egy utolsó próbát: dobjunk félre minden szakmaiságot, és vessük el azt az alapigazságot, hogy két rádióval kétszer annyi hallgatót lehet elérni, (vagy akár többször is, de ez már másik téma megint) és induljunk ki abból a (hibás) feltételezésből, hogy mégiscsak ugyanannyi magyar él ebben az országban kb, mint 4 éve. Tehát vonjuk össze a cégcsoport rádiónak eredményét.

Nos, így foszlik semmivé az elmúlt évek rádiós legendája, persze csak ha INNEN NÉZEM. Mindez ugyanis nem több, mint játék a számokkal. De ékes bizonyítéka annak, hogy minden siker, vagy bukás relatív. Épp ezért: kizárólag a saját számainkkal érdemes foglalkozni. Hogy hogyan? Erről írok legközelebb.

Borítókép forrása: Pixabay