Magyar zene: áldás, vagy átok?

A minap egy rádiós pályázathoz tartottak online közmeghallgatást, (köszönjük COVID) így az otthonom melegéből tehettem javaslatot arra a Médiahatóságnak, hogy a törvényben szabályozott magyar zenei kvótán felüli vállalás érhetne plusz pontot a pályázóknak. A válasz egyszerre volt szomorú és realista: ma Magyarországon a legtöbb rádiós szerint még a kvótáknak megfelelő számú magyar dalt sem lehet összeszedni. Mindeközben Oroszországtól Argentínáig a TOP 3-ban vannak a kizárólag „hazai” zenéből dolgozó formátumok. Ennyire különleges nemzet lenne a magyar? Ennyire tehetségtelenek a zenészeink? Vagy ennyire elutasító a közönség? Spoiler: nem. A válasz a rossz megközelítés és a koncepció hiánya. Erről szól ez az írás.

Rádiósok: miért pont én?

Magyarországon minden zenei rádiót kereskedelmi rádióként programoznak. Ennek pedig a nem mainstream műfajok isszák meg a levét: miután mindenki az azonnali hallgatószám miatt aggódik, senki nem mer kockáztatni. Ez persze érthető a tulajdonosok szempontjából, de itt meg kell jegyeznünk, hogy ez egy olyan téma, amelyben mindenkinek igaza van a saját szemszögéből. Csakhogy ettől még nem halad előre a történet. Furcsa ezt leírni, de a mai magyar médiapiacon leginkább megúszni szeretnék a rádiók a magyar dalokat, így a hozzáállás is valahol a totális lesajnálás és a bukástól való félelem között ingadozik: kb. a nagy nevek új dalai kerülnek be a rendszerbe, de leginkább azok, akiket a konkurencia is pörget. Furcsa, hogy egy olyan formátumot, ami nemcsak a világon bárhol, de a közvetlen szomszédainknál is az élmezőnybe tudja magát verekedni, nálunk nem lehet meghonosítani. De talán ezen segítene egy olyan rádió, ahol nem púp a háton a magyar előadó dala, hanem kifejezetten büszkeség, sőt akár tematikát vagy arculatot is lehet rá építeni. Ilyet jelenleg egyet sem látok a piacon.

Zenészek: mindent azonnal

Persze ennek is megvan az okai, és ezek közül az egyik kétségkívül a zenészek és a média közötti folyamatos feszültség. Gyakorló zenészként én sem értettem, hogy miért nem játssza a dalaimat egy rádió. Hiszen a legjobbat írtam ki magamból. De egyet hátralépve már sokkal tisztább a kép: egy médium soha nem fog magára erőltetni egy rendszeridegen műsorszámot. Egy rockrádióban nem szól dance dal és fordítva sem. Mint ahogy egy sikeres zenekari image-be sem fér bele, hogy a tagoktól teljesen életidegen dolgokat lásson a közönség. Csakhogy amíg elfogadjuk, hogy egy metal zenekar nem tesz fel a lemezére mulatós dalt, ugyanúgy a zenészek nagy része képtelen elfogadni, hogy egy rádiós azt mondja a dalára, hogy nem fér bele egy adott koncepcióba. Ilyenkor jönnek a legendák a konkurencia által lefizetett zenei szerkesztőkről, akik valahogy soha nem konkrét személyek, csak úgy „vannak.”  Pedig nem ártana több türelem, vagy csak annak feltételezése, hogy a másik fél sem akarja mindenképpen az előadók bukását. És akkor talán nem születnének hasonlóan „remek” ötletek, mint a COVID első hulláma idején, hogy minden magyar rádió azonnal játsszon 90%-ban magyar előadókat, hiszen annak logikusan végiggondolva csupán egy következménye lehet: ők is elvesztik hallgatóikat. (Lásd még a hirtelen mulatóst játszó metal banda esete.)

Hatóság(ok): hol a segítség?

Újra a startvonalnál? Ha tehát elvesznek a hallgatók, akkor életképtelen a formátum? Még véletlenül sem, csak épp a már működő image-be lehetetlen beleerőszakolni egy másik arculatot. Viszont senki nem épít arra, hogy a hazai előadók dalait játssza. Akár kizárólagosan. (Máshogy nincs is értelme, de ez egy másik cikk témája lehetne.) Ehhez persze jó lenne egy erre kijelölt frekvencia, ahol valóban segítséget kap az, aki felvállalja ezt a (kezdetben) kockázatos utat. Pontelőny a pályázatnál, közösségi frekvenciaként való elismerése a magyar zenei csatornának (ezzel elengedve a sugárzási díjat) a Médiahatóság részéről, kezdeti (átmeneti) jogdíj csökkentés a jogkezelőktől (ez utóbbira volt is próbálkozás a MAHASZ-tól évekkel ezelőtt), pályázati lehetőségek az állam részéről. (Szintén vannak próbálkozások.) Ezek már olyan segítségek, amikkel könnyebben megkapaszkodhat egy induló brand a piacon.

Mi lenne az ideális?

Álmodozzunk kicsit a végére, nézzük mi lenne a lehető legjobb felállás: ha egy olyan rádió vállalná fel a magyar zenei formátumot, ahol nem elvárás a kimagasló hallgatószám. A piaci versenyből kiemelve bátrabban kapnának helyet a „kockázatosabb” dalok és előadók is, és az, hogy nincs kényszerítve a sikerre egy rádió nem azt jelenti, hogy nem is lehetne az. A tökéletes programozásban egy erős második, harmadik választásként valós alternatíva tudna lenni egy ilyen csatorna, főleg hogy a mérések a napi RCH adatokat mutatják: vagyis nem rajongókat, hanem hallgatókat kell gyűjteni. Akár olyanokat is, akik akkor kapcsolnak ide, ha az első számú rádiójukat éppen megunták. Itt garantáltan más dalokat is hallanak mint a többi helyen, már „csak” az image és a program részeit kell összehangolni, hogy a hallgató jó érzéssel távozzon és szívesen jöjjön vissza, akár naponta többször is. Nade ez már a rádiós szakemberek feladata.

A borítóképhez használt grafikai elemek forrása: Pixabay